A 2024. május 16-án rendezett PropTech Innovation Now konferencia a digitális transzformáció kissé megfoghatatlan témakörét is alaposan kibontotta, hogy megtudjuk: jó eszköz sosem lesz, attól pedig nem lesz zöld egy épület, hogy tele van fákkal.
A digitalizációnál kevés unalmasabb buzzword létezik. Mindenre ráhúzzák, az összes iparági rendezvényen elhangzik vagy tízezerszer, és még így sem mindig egyértelmű, hogy pontosan mit takar. Nos, talán mert sok arca van – legalábbis a PropTech Innovation Now ide vágó szekciója tanúsága szerint az építőiparban és az ingatlanpiacon sem úgy megy a dolog, hogy csettintenek a mogulok, és puff, mindent letarol a digitális transzformáció.
Ki innováljon?
Pedig volna igény csodára. James Dearsley, az energiaügyi digitalizációval foglalkozó Verv ügyvezetője – számtalan tech céges topmenedzsertől származó idézetekkel teleszórt – keynote előadásában arról beszélt, hogy a digitális átalakulás minden iparágban kívánalom, de a hajtóerő területenként eltér. Az ingatlanpiacon a megfizethetőség, a produktivitás és a fenntarthatóság szentháromsága mentén alakul az igény – csakhogy az innováció, noha bárhonnan jöhet, legfelülről lesz igazán hatékony.
„Amikor globális ingatlancégek próbálnak innovatív kultúrát és rendszert, szabályozást és eljárásokat építeni, méghozzá hosszú távra, 20-30 évre, nos, annak a csúcsról kell jönnie” – fogalmazott Dearsley. Az első helyre sorolt innovatív kultúra az egész folyamat alapja lesz, ennek megteremtése pedig akkor lehetséges, ha a felelősség megoszlik: egy decentralizált felelősségű szervezetben az alkalmazottaknak is érdekében áll fejlődni, jobbnak lenni, egyénenként húzni feljebb a céget. „Két napja beszélgettem a Grosnevor nevű céggel, ami az egyik legelismertebb szervezet az Egyesült Királyságban, és szó szerint ezt mondták” – mutatott a diára Dearsley. „»Innovációs feladatkörökkel kezdtük, de rájöttünk, hogy rossz ötlet volt. Mindenkit bent kellett tartanunk az innovációs fókuszban.«”
Minél több embernek van azonban szava az innovációban, annál többen fogják teli torokból üvölteni, hogy a mesterséges intelligencia lesz a megoldás a problémáikra. Ez ugyan az utóbbi évek AI boomjának köszönhető, de a gyakorlatban a gépi tanulási eljárások és intelligens algoritmusok egyáltalán nem újkeletű eszközök: gyökereik a hatvanas évekre nyúlnak vissza, Andrew Knight pedig már a nyolcvanas években is dolgozott velük.
Mi is az MI?
Az ingatlanokkal foglalkozó Royal Institution of Chartered Surveyors (RICS) Global Data and Tech Leadje kimondottan az AI digitális transzformációban betöltött szerepéről adott elő, kitérve a generatív mesterséges intelligencia gyakorlati alkalmazására. Az MI definiálása sem maradt el: négy halmazt rajzolt fel a kijelzőre, amik közül az adattudományé foglalta magába a három kisebb, össze nem érő buborékot – a gépi tanulás, az optimalizálás és az adatbányászat egymást erősítve tudnak látványos, de elsősorban célorientált megoldásokat adni. Ennek demonstrálására Knight egy, a The New Yorkerből származó illusztrációt vetített ki, rajta egy alkotói válságba került művésszel, aki összegyűrt papírgalacsinok gyűrűjében gubbasztott egy halom üres lap felett. Ezt meglátta a segítőkész robot, majd villámgyorsan az összes többi lapot is galacsinná gyűrte, a művész bánatára – hát, igen, a digitalizációs eljárások bizony akkor hatékonyak, ha tudatosan, a megfelelő dolgokra használják őket.
És hogy mi mindenre jó az MI az építőiparban? Már most használják építési területek felmérésére, tervezésre, pénzügyi sémák automatikus követésére, portfóliómenedzsmentre, de akár a kész épületek monitorozása, a prediktív karbantartás is szerepelhetnek a repertoárban. Az olyan célok elérése, mint a teljes karbonsemlegesség, vagy épp a biodiverzitás megtartása, komplexitásuk miatt a későbbiekben elsősorban szintén AI feladatok lesznek.
Knight szerint a gépek nem veszik el a munkánkat, de azok az emberek, akik már használják őket, igen – lemaradni így nem csak szakmailag előnytelen, de üzletileg is. „Ne aggódjunk amiatt, hogy adattudóssá kell válnunk az AI megértéséhez, de azért ismernünk kell a technológiát” – mondta Knight. „Értenünk kell az olyan problémákat, mint a jogszerűség, a megbízhatóság, vagy akár az etika, avagy hol szabad használni AI-t és hol nem. És transzparensnek kell lennünk az ügyfelek felé, ha használunk efféle eljárásokat.”
Nincs biztos recept
Az őszinteség és a tisztességes felhasználás nem csak a lelkiismeretünk miatt fontos, hanem mert a különböző világszervezetek is egyre jobban figyelnek az AI-ra. Dirk Paelinck, a PropTech House ügyvezetője az európai szabályozás útvesztőjében igyekezett eligazítani a közönséget, elsősorban fenntarthatósági fókusszal. Bevallása szerint szenvedélyes alpinistaként szembesült a klímaváltozás hatásaival, így már évek óta küzd azért, hogy minél tisztább, zöldebb legyen az építőipar.
És bár az egyre intelligensebb rendszerek segítik ebben, sajnos az emberi gyarlóság és megvezethetőség még mindig erős ellenfél. Különösen a green washing veszélyes fegyver, ezt Paelinck egy ingatlanfejlesztő kiadványából hozott képpel demonstrálta, rajta egy toronyházzal, amit szinte beborítanak a fák és bokrok. „Sok fa van az épületen, igaz? Először is, 66 százalékkal nő a széndioxid-kibocsátás, mert a szokottnál nehezebb szerkezet kell hozzá. Aztán, 250 fát kell kivágni azért, hogy egyetlen egyet ültethessünk az épületre. Hogy mi akkor a baj? Hát, a nyilvánosság azt hiszi, hogy ha egy épület csupa zöld, akkor az már fenntartható. Ez tiszta greenwashing.”
Szóval innováció ide, mesterséges intelligencia oda, a felelősség még mindig a vállalkozásoké – pontosabban a vezetőké, az ő dolguk, hogy megfelelő eszközökkel álljanak neki a digitalizációnak, valamint, hogy ösztönözzék a szervezeteiket a hatékony átállásra. Biztos recept sajnos nincs, legalábbis a kimondottan cégek digitális transzformációját kutató kerekasztalnál sem találta fel senki a spanyolviaszt. „Sajnos sosem fogod megtalálni a tökéletes eszközt” – fogalmazott Matej Sestina, az Innovation Corwin Head of IT-ja. „Lesznek hibák és akadályok bőven. A lényeg azonban, hogy még mindig jobb rossz döntést hozni, mint egyáltalán nem dönteni.”
Sci-fi?
És hogy milyen lenne egy olyan város, amit az első téglától az utolsó szögig digitálisan építenek? A Szaúd-Arábiába tervezett, 170 kilométer hosszú, 200 méter széles és 800 méter magas, The Line nevet viselő okosváros ugyan kérdés, hogy valaha megépül-e, noha Fahad Al Tomaihy, a szaúdi Tayaqan alapítója előadásában biztosra mondta. Az viszont tény, hogy az Unreal Engine-ben épült digitális ikermodell már létezik, bejárható, látható, megálmodható – és hát nem volna rossz egy olyan építőiparban dolgozni, ahol minden így készül.
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Linkedinen is!
