A BIM az építőipari digitalizáció alfája és omegája, ami a 2024. május 16-án rendezett PropTech Innovation Now konferencián is külön szekciót kapott. Az elkerülhetetlen változás találkozása a szükséges egyszerűséggel és a kiterjesztett valósággal, no meg a malaccal, aki nem kér a rúzsból.
„A digitalizációs versenyben Magyarországnak fel kell zárkóznia az élmezőnyhöz” – jelentette ki a BIM szekció nyitóelőadásában Lánszki Regő államtitkár, országos főépítész, majd érzékletesen egy sporthasonlattal élt: „Ne elégedjünk meg a pontszerző hellyel!” Beszélt még a magyar állampolgárok digitalizációhoz való, kissé maradi hozzáállásról, de elsősorban a vállalkozásokhoz szólt: muszáj használni a technológia eszközeit, mert a lemaradásnak már most megvan a böjtje.
BIM, az építőipari svájci bicska
Az építőiparban a legfontosabb bevetésre kész technológia a BIM, ami az első vödör kiöntött betontól az utolsó szögig meghatároz egy építkezést. A BIM (Building Information Modelling) az iparág svájci bicskájaként ugyan nem újkeletű megoldás, hisz már a 2010-es évek kezdete óta széles körben alkalmazzák, főleg nagyobb projektek esetében, de a benne rejlő potenciált a teljes ágazat még nem ismeri fel. Lényege, hogy a tervek nem csak papíron léteznek, hanem egy 3D-s, bármely projektrésztvevő által elérhető adatbázisban, ami nem csupán az értelmezésüket segíti, de a közös munka összehangolását is.
A mérnök kitalálja, hol legyen a szoba, beilleszt oda egy falat, aminek tégláiról a modellben minden információ elérhető, a kivitelező pedig látja, hogy milyen sorrendben kell rakni őket, továbbá pontosan milyen szögben, esetleg mi a preferált kötőanyaguk, és honnét szerezhető be. A BIM-ben épült 3D-s adatbázist egy kiterjesztett valóság eszközzel be is járhatjuk, mi több, valós időben kaphatunk utasításokat a szerelvényezés menetéről. Hol lesz ez a cső? Á, igen, ott, látom már. Hát a szigetelést, hogy rögzítjük? Aha, szóval így! Érthető, hogy a BIM forró téma, a bevezetése azonban költséges dolog, a digitalizációtól egyelőre idegenkedő vállalkozások számára megfoghatatlannak tűnhet. Még úgy is, hogy egyértelműen ez a jövő útja.
A Kodak nem hitt a digitális fényképezőgépben
Mi az oka a digitális lemaradásnak a cégek életében? Erre a kérdésre a nyilvánvaló pénzügyi és szervezeti okokon túl Andrew Gamblen keynote előadása adott frappáns választ. A Dalux nevű BIM szoftvercsaládot fejlesztő cégtől érkezett szakember az arrogancia és a változás elutasítása köré építette fel mondandóját. A Kodak példájával nyitott, emlékeztetve, hogy a fotográfia talán legfontosabb cége hangosan tiltakozott a digitális kamerák ellen. Vezetői szentül hitték, hogy ha a 19. század vége óta sikeres titánjuk kifogástalanul üzemel, nincs az a forradalom, ami alááshatná a jövőjüket. Aztán jött az internet, a közösségi média, a megannyi kamerával felszerelt okostelefonok, és bumm, a Kodak elvesztette relevanciáját. „A változás elkerülhetetlen, a növekedés csak esélyes” – figyelmeztetett Gamblen.
Ráadásul vannak iparágak, ahol az innováció hiánya emberéletekbe kerülhet. Ilyen az építőipar is; a szakember szerint az utóbbi évek világsajtót bejárt társasház-katasztrófái is megelőzhetők lettek volna jobb tervezéssel, korszerűbb anyagok használatával.
Mert bizony ezek a technológiák elérhetők, mi több, régóta velünk vannak. Hogy akkor mire várunk? Gamblen az emberi percepció öntorzulását mutató Dunning–Kruger-hatás ipari méreteivel magyarázta a helyzetet. Az új technológiák bevezetésekor mindig optimizmus uralkodik, ez eljut a csúcsra, majd visszazuhan a görbe aljára, a „kétségbeesés völgyébe”, ahol is a piac azonnali értéket, megtérülést kezd keresni. És mivel nem találja, elkezd visszatérni a régi megoldásokhoz. Közben a technológiák fejlődnek, és lassan a görbe íve elindul felfelé – a végén mindenki elégedett lesz, de a folyamat lassú, a már kiforrott megoldások akár évtizedekig is parlagon hevernek, mire valóban elterjednek. „2011 volt az az év, amikor a BIM elkezdődött, az Egyesült Királyságban akkor vezették be. 2018 volt a csúcs” – mondta példaként. Most ott tartunk, hogy a kétségbeesés völgyét már magunk mögött hagytuk, és sok technológia villámgyorsan terjed – 360 fokos kamerák, QR-kód, pontfelhő, csak pár példa, amiket Gamblen kiemelt.
Mi a helyzet itthon?
Ugyan a hazai digitalizációs mérce messze nem ideális, nem mindenki ül a babérjain. Vannak szép BIM eredmények is, főleg a versenyszférában – a konferencián több nagyvállalat képviselője beszélt arról, mennyire nagy segítség volt számukra a modell. A closed BIM (azaz egy adott szoftvercsoportot használó modell) témájú kerekasztalánál Gazdusné Wusinczky Izabella, a Bosch space managere kifejtette, hogy náluk projektmenedzseri szintről jött az igény egy mindenki által átláthatóan kezelhető rendszer használatára, és bár volt némi ellenállás, gyorsan belátta mindenki, hogy a könnyen hozzáférhető adatok nem csak az építkezést, de az üzemeltetést, sőt akár a szervezeti irányítást is könnyebbé tehetik. „Az évek alatt fokozatosan jött, hogy ezt az adatbázist mennyire ki lehet használni a teljes életciklus alatt” – mondta Gazdusné Wusinczky Izabella. „Direkt nem 3D-modellnek hívom, ne tévesszük össze! Ez egy adatbázis, amit nem csak az üzemeltetésben lehet használni, de rengeteg adatot szolgáltatunk belőle a controllingnak, a HR-nek.”
A magyar iparági körülményekkel a nagyvállalati világon túl is sokat foglalkoztak az előadók. Livják Csaba, a BuildEXT építésziroda ügyvezetője egy ambivalens építőipart vázolt fel: van a hagyományos eljárásokat használó ágazat, ami elsősorban a kivitelezést illeti, és van egy digitalizált szegmens, ami korábban még csak a tervezőket érintette. Aztán jött a kiterjesztett valóság. „A hétköznapok szürrealitása, amikor eljön hozzám Sipos István, aki negyven éve építésvezető, tőle rengeteget tanultam. Majd felteszek rá egy kevert valóság szemüveget, amiben látja, hová kéne építeni a gépészeti rendszert, és azt mondja, “ha lett volna ilyen a fiatal koromban, sokkal kevesebb szerkezetet kellett volna szétvágnunk.” Livják cégénél fókuszban van a BIM, habár második, a modell alapjaira fókuszáló előadásában részletesen kifejtette, hogy a gyakorlatban akkor ér valamit az egész, ha egységes nyelvet és szoftveres környezetet használ. Viszont, ha ez a feltétel adott, az eredmény még laikus szemmel is lenyűgöző.
„Ezt az irodaépületet két hete adtuk át Sárospatakon” – mondta Livják, miközben egy minden részletre kiterjedő 3D-s modellt mutatott. „Minden elem tudta magáról, hogy micsoda, ezért fel tudtuk bontani az házat egy digitális tüzép teleppé, ahol ott voltak típusonként kigyűjtve az anyagok.” Közben a képernyőn katonás rendben sorakoztak az ablakkeretek, téglák, tömítések – mintha csak legóznánk, ám a végén igazi épület lesz belőle. Ez a strukturált adatmodell, aminél minden egyes elemhez hozzá lehet rendelni fontos információkat, például dimenziókat, árakat, elérhetőséget. „Egy központi modellben vagyunk, ebbe tudunk beengedni hatvan-nyolcvan tervezőt valós időben.”
A 2024 áprilisában átadott Weinberg irodaház projektbemutató kisfilmje (Credit: BuildEXT)
Mesterséges építész
És miközben sok cég még csak ismerkedik a BIM-mel, jobbról előz a mesterséges intelligencia. Habár a nagy nyelvi modellek és generátorok a mérnöki munkában is számtalan izgalmas lehetőséggel kecsegtetnek, a gyakorlati alkalmazásnak megannyi dimenziója van. Livják és csapata például aktívan használja az elérhető képgeneráló eljárásokat, hogy erőforrásokat spórolva készíthessenek azonnal bemutatható, változatos, a terveknek messzemenőkig megfelelő látványterveket. Sőt a különféle szoftverek és infrastruktúrák megfeleltetésében is segíthet az AI, hosszútávon tehát már az sem lesz probléma, ha egy régebbi BIM modellbe kell behívni fejlettebb technológiákat.
Az AI használata persze nem csak kényelmi opció. A BIM modell mesterséges intelligenciával való ötvözéséről szóló kerekasztalon Sabathiel Balázs, a mérnöki megoldásokkal foglalkozó Arkance Systems ügyvezetője úgy fogalmazott, hogy három dolog tolja az építőipart az AI felé. „Szimplának tűnik a képlet, mert mindenki küzd az anyaghiánnyal, az emberi erőforrás hiányával, illetve, hogy egyre kevesebb pénzből kell építeni. Mindenki rá van kényszerítve, hogy változtasson az eddigi munkamódszerén.”
A kismalac nem kéri a sminktükröt
Ez a változás persze csak akkor ér valamit, ha valós, nem pedig félkész, erőltetett. Az elegáns digitalizáció alapja ugyanis a problémafókuszú egyszerűség: mindig kicsiben, észszerűen közelítsünk a fejlesztésekhez, és csak akkor vezessünk be új eljárásokat, ha azok valóban pozitív hatással vannak a folyamatainkra. Mert ezek a folyamatok azok, amik a legkönnyebben túlbonyolíthatók, vagy kenhetők el. Hogy érzékeltesse a látszatkeltés ipari problémáját, Andrew Gamblen egy szellemes grafikával zárta előadását: a képen egy kismalac szerepelt, kirúzsozva. „Nem tudom, hallottátok-e már a mondást, miszerint kirúzsozzuk a malacot” – idézte a főleg politikai szlengben használt angolszász fordulatot. „Akkor mondjuk, ha valamit másnak mutatunk, mint ami valójában. Ne rúzsozzuk ki a malacot! Ha az eljárásod nem működik a kinézett technológiával, ne erőltesd bele! Gondolj az új utakra, amiken elérheted a célod. Léteznek! Eléred őket.”
Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Linkedinen is!
